2011.06.02.
MAGYÁNY
Magányos lelkem bolyongva sétál,
keresi azt ki lelkére rátalál.
Bolyong a semmibe, meredve előre,
hogy bárki is megértse, úgy érzi nem lehet.
Fagyos, rideg éjszaka után,
kapálózik, de hiába már.
Megtörten bolyong semmibe a lelke,
céltalanná lévén halad most előre.
A kérdések hada válaszra vár,
nem érti mi ez a nagy hallgatás.
Miért kell, hogy köddé váljon lelke,
miért kell, hogy hazudva életét élje.
Már megfáradva utolsókat mondá,
harcol a lelke feladva tudván.
Előre bolyong, céltalan a lelke,
utolsó harcai voltak,meghalni van már készen.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Miért nem kell, hogy szeresselek?
Miért nem kell,minden belőlem?
Miért nem kell az ami vagyok?
Miért nem kell, mért nem mond...
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Lassan megfáradva lépegetek előre,
menekülsz,de nem tudom miért, előlem.
Keresem a választ, de te csak hallgatsz,
hiába kérdem, nem kapok választ.
Kell, hogy legyen kulcs minden lélekhez,
de a lelked te bezártad előttem.
Míg másnak adtál szerelem kulcsát,
nekem harcot kell vívnom, hogy rámtalálj.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Senki vagyok, senki, kicsit már neked,
másnak szavaim, világot jelentenek.
Érdektelen a létem, a jelenben,
elmerülök lassan a semmivé leszek.
Meghalni készül már a lelkem,
ha akarod, te még megmentheted.
Kicsit még várok, hátha rádöbbensz,
szerethető vagyok, s még érdekes.
Vagy megvárod, míg elmerülök a semmibe,
senkivé lévén senkivé leszek,
Elmúlok, s tovább már nem is létezem,
csendben meghalok s többé már nem leszek.
Talán akkor majd rádöbbnesz,
mit veszítettél valójában el.
Ha elmúlik az életem léte,
s a rózsa csokrot már csak a temetőbe viszed.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Lelked, lelkem,
Lelkizve leled,
Lelkeden lelkizve,
Lelkembe leszel.
Lelem, de nem lelem,
Lelked keresem.
Lelkedre lelkesedve,
Lelked még sem lelem.
Lelkem lelkeddel,
Lélektelenül lelem,
Lelkesülj lelkeddel,
Lelkem találd meg.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ha neked könnyebb a tudat,
hogy boldog az élet utam,
Ha akarod, hogy hazudjam,
mint, hogy veled tudassam.
Ha ezt akarod valóban,
gondolkodom rajta,
Hazudni megtanulva,
járom az utam.
Ha akarod hamisságban,
eljátszom néha boldogat.
Játék az élet útja,
valaki rég ezt mondta.
Ha neked ez boldogságot hozhat,
ám legyen, leszek hazugabb,
Magamban tartom eztán a szavakat,
sírok inkább távol magamban.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Sárba tipró szerelem.....
Ó mond miért kell nekem?
A szerelem miért fáj néha?Keresem.
Mért nem lehet érzékien csendes.....
Sárba tipró szelem......
Ó mond, miért alázol kedvesem?
Jó ez neked?Szét szedel!
Előbb utóbb, csendben, elmegyek...
Sárba tipró szerelem....
Ó mond, ez a szerelem?
Égeted a lelkem apróra el.
Mi marad azután majd neked?
Sárba tipró szerelem...
Ó mond, kellek még neked?
Ha megfakultan megyek melletted,
Kiégve, elhasználtan kedvesem.
Sárba tipró szerelem...
Ó mond, hogy nem lesz vége sohasem!
Inkább alázd porig lelkemet!
De én sosem engedlek el!
