Christine Magazin Kedd, 2017-09-19, 20:04:25
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
Oldal 1 / 11
Fórum » A MI VILÁGUNK » MŰVÉSZET » INTERJÚ EGY KECSKEMÉTI SZÖVŐ MŰVÉSSZEL
INTERJÚ EGY KECSKEMÉTI SZÖVŐ MŰVÉSSZEL
Christine32Dátum: Kedd, 2011-08-09, 19:39:33 | Üzenet # 1
Adminisztrátor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 241
Kitüntetések: 1
Állapot: Offline
INTERJÚ EGY KECSKEMÉTI SZÖVŐ MŰVÉSSZEL.


Interjúmat egy nagyon kedves gyerekkori barátnőmmel készítettem akit, 17 éve ismerek. A szakmáját tekintve igazi nagy érték, kincs. Az életében a szövés, nagy helyet fogal el, és művészi adottsága elhivatott ezen a szakterületen.

Ő Fesető Imréné Gyurik Ildikó. Idén töltötte a harmadik X-et. Házas, a férje katona, két gyermekük van és várják a harmadikat. Jelenleg gyeden van, második gyermekével.. A gyerekek születése előtt egy szimering gyártó vállalatnál dolgozott, mint minőségellenőr, 3 műszakban.
A szakmája, valójában gobleinszövő, szőnyegkészítő és – javító. Szegeden végezte a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában tanulmányait; a képző- és iparművészeti szakon. De szerezett még másik szakmát is: Idegenvezető és Hostess, Békéscsabán az ILS Idegennyelvi Szakközépiskolában.
Összesen 4 iparág tartozik ide: kerámia, szobrászat, grafika, szövés. 3 nap közismereti órákkal, és 2 nap szakmai gyakorlattal. Ehhez a szakmához szükséges a rajzolás és festés is.
Az iskola első évében megtanulták az alapokat: hogyan kell felvetni egy szövőszéket, és hogyan kell szőni. Később jöttek az alapvető minták: kör, négyzet, csíkozás. A második év komolyabbra fordult: képek, árnyalás- egy alma és az árnyéka. A harmadik évtől jöhettek a fejportrék.

- Mihez kezdtél az iskola befejezése után? Miért nem helyezkedtél el a másik szakterületen amit tanultál?
- Az iskola után még a továbbtanulás foglalkoztatott, jelentkeztem is főiskolára, a pesti Iparművészeti Főiskolára divattervezőnek, Szarvasra óvópedagógus és rajz szakra. Természetesen ez egyik sem tartalmazza magát a szövést, ezért sem vettek fel egyik helyre sem. Van másik szakmám is idegenvezető és hostess angol nyelven. Próbáltam elhelyezkedni, de ebben a szakmában is túlkínálat van és persze olyan helyre bekerülni, amely nem jár sok utazással nagyon nehéz, nekem pedig ilyen kellett volna, már együtt voltam a párommal. Ráadásul a külső nagyon sokat számít, lehetsz te akár zseni is, érthetsz a számítógéphez, vagy ismerhetsz akár több nyelvet is, akkor is azt veszik fel, aki szemrevaló, vagy éppen ismer valakit a rokonságból…. És természetesen az sem éppen elhanyagolható tény, hogy a turisztikában van még mit fejlődnie az országnak. Ez jórészt csak időszakos munka.

- Értem. Nem is próbáltál művészként elhelyezkedni?
- Dehogynem, próbáltam. Az egyik ilyen próbálkozás vezetett a kecskeméti rajzfilm stúdióba is, ahol nagyon sok magyar rajzfilm készült. Megnézték a munkáimat, volt felvételi munka is, de egy grafikus teljesen más stílusban rajzol, mint egy szövőművész. Itt is a rajz a fontos, a szövéshez nem sok köze van. Ez volt jellemző bármelyik próbálkozásomra. Hiába van kezemben egy elismert iskola által kibocsátott bizonyítvány, a tehetség, mégis szembesülnöm kellett azzal, hogy valójában nem is keresnek ilyen, vagy hasonló „régi” művészeti ágra embereket. Ma csak a modern művészetek, a formatervezők, arculattervezők boldogulnak. A befutáshoz ismeretség kell a művészi körökben is, ami nekem nincs. Így senki nem tud ajánlani engem, és én sem ismerek senkit, akit érdekelne a szövés. Próbálkoztam több felé, dolgoztam több gyárban szerte az országban, majd itt Kecskeméten állapodtam meg a szimering gyártó vállalatnál, ahol hamarosan meós lettem. A szövés nem hagytam abba, először a városban csatlakoztam fiatal alkotókhoz, akik együtt próbáltak meg érvényesülni, de ez nem vezetett, igazság szerint nem vezethetett sikerhez. A sokféle művész sokféle művészetet vitt, így egyiket sem lehetett menedzselni. Nem igazán fér meg az alkotó és író, mindkettőnek más tér, más kifejezési forma kell. Próbáltuk összehozni a kettőt, szavalás, ének a kiállításokon, de nem az igazi, elismertséget egyiknek sem hoz. Sajnos kevés embert érdekel ebben a felgyorsult világban, hogy ki mit készített, vagy írt.

- És a „piszkos” anyagiak?
- Na, igen! Itt a probléma. Egy író dolga annyival könnyebb, hogy ő a semmiből gyúr verset, történetet, vagy bármit, amit szeretne. Neki elég a tehetség, egy zseniális elme vagy egy hangulat… Egy-egy kiállításon saját verssel én is felléptem. Egy alkotó művésznek, például nekem, a szövéshez alapanyag, eszköz kell, amelyet be kell szerezni, tudni kell használni, esetenként javítani. Majd rengeteg időt és anyagot felemésztve készül el egy „termék”, amelynek értékében meg kellene nyilvánulnia a művészet megbecsülésének is, de sajnos ez csak az anyagáron felül lenne lehetséges. Az elkészült mű ára az anyagártól indul, erre jönne rá a „munkadíj” vagy „rezsiköltség”, ki hogy nevezi, ami már a készítésbe fektetett időt fedezné. De ekkor a tehetség, a művészet még szóba sem került, pont ez az, amit egy író anyagár nélkül megkap. Az alapanyag ára 7000ft volt egy kiló fonal annak idején, jelenleg ez akár 10000 is lehet, persze ez csak átlagár, hiszen adott munka adott minőségű anyagot kíván. A kabát 5kg fölött van. Erre jön még rá a kiegészítők ára, ha van olyan, pl. a láncfonal mellett itt a gombok, a varrás és a tervezéshez igénybevett anyagok, a műhelyrajzhoz a papír, stb. A mai világban semmi sem olcsó. Az anyagok beszerzése sem megoldott, a művészellátó üzletek nem foglalkoznak fonallal, a rövidáru boltok kínálata pedig nem állandó. A választék sem megfelelő, hiszen ide árnyalatok is kellenek, nem csak alapszínek, vagy csicsás díszítő elemekkel besodort fonalak, hogy a kettő, vagy több színnel besodort fonalakról már ne is beszéljünk.

- Így valóban nem könnyű boldogulni, de, gondolom azért készül néha valami. És van-e valami olyan, amire különösen büszke vagy?
- Igen, többször vágtam már nagyobb fába a fejszémet, ennek eredménye pár olyan tarisznya, amit nem lehet butikban kapni, vagy pár portré, amely fotó alapján készült.
Két tarisznyát szőttem megrendelésre, és egy képet, amit Karácsonyra kértek a szülők a nagyszülőknek, a két kis unoka szerepel a képen. A többi munkám ajándéknak készült, pénz nélkül.
Minden művésznek van büszkesége, nekem is. Pár éve egy pályázatra készítettem volna egy kabátot, de sajna kicsúsztam az időből. Én terveztem minden részét. A gombok, a nyakpánt, és a kabát is egyedien tervezett pókmintát kapott. Sok elismerést kaptam már érte, de anyagi oldalról tekintve semmit.

- És a jövőre milyen terveid vannak?
- Terveim azok vannak, de megrendelő nincs. Így egyelőre a gyermeknevelés és később a munka mellett vállalok kisebb munkákat, mint mikor dolgoztam a gyerekek előtt. Megrendeléstől függően tudok vállalni emblémák, portrék, tarisznyák, díszpárnák, bekeretezhető képek, faliszőnyegek vagy kisebb szőnyegek megszövését, saját kívánság alapján.

- Köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk.

Csarnay Krisztina Veronika



szövés elméletben _

A FONÁS ÉS A SZÖVÉS TÖRTÉNETE

A fonás és a szövés eredete a történelem előtti idők homályába vész. Nem tudjuk mikor és milyen módon találták fel a szövést, milyen nyersanyagokat használtak első ízben és milyenek voltak az első szövetek.
Ilyenformán jórészt a természeti népek szokásainak megfigyeléseiből levonható feltevésekre vagyunk utalva.
Az embereknek bizonyosan nagyon régi idő óta szükségük volt mindennemű szalagokra, kötelekre, zsinórokra, vagy fonalakra: a vadásznak az íjához, a halásznak a hálójához , a földművesnek az igásállatok járomba fogásához. Valószínű, hogy szívós fűszálakat használtak először erre a célra; mint ahogy láthatjuk még mai nap is készítenek ezekből íjakat és hurkokat. Hogy a fűszálak jobban összetartsanak és erősebb szalagot képezzenek, több szálat egymás mellé helyeztek és egymásba sodortak. Rövidebb szalagoknál ezt a munkát egy ember is elvégezhette, ha a szálak egyik végét megerősítette, másik végét megsodorta. Hosszabb szalagoknál két ember kellett, kiknek egyike a szálak egyik végét megfogta, a másik végét sodorta. E megsodort szalagot azután egy botra csavarták. Az az egyszerű eljárás képezhette a fonóipar kezdetét.
A szövetek készítése valószínűleg későbbi kor találmánya. Mert bár a civilizált ember nem lehetne el sokféle ruha, fehérnemű, takaró, abrosz, függöny, szőnyeg stb. nélkül, az ősember bizonyára nem érezte e szövetek hiányát. Ha meleg ruhára volt szüksége, ott volt a különböző állatok bundája, melyet sokkal könnyebb volt kikészítenie, mint szövetet előállítania.
Az első feljegyzéseket a textiliparról a kínaiaknál találjuk. A kíni birodalom legrégibb emlékei szerint kr.e. 3000-ik évben foglalkozott már selyemhernyó tenyésztéssel. E tevékenység volt az alapja a későbbi színes és magas színvonalú kínai „selyemiparnak”.
A selyemiparral egykorú, sőt talán korábbi eredetű, bár erre nézve történeti adataink nincsenek, a gyapjú és az állati szőrök feldolgozása fonalakká, szövetekké. Hiszen a juh és a kecske ősidők óta az ember kedvelt házi állatai voltak; erre utalnak a régi mondák és a juháldozat általános szokása. Juhtenyésztéssel foglalkoztak a babiloniak, az indusok, az egyiptomiak, az arabok, a kínaiak, a zsidók és a görögök.
Egyiptomban a legrégibb időkből talált múmiák egész a 12. dinasztiáig gyapjúszövetekbe voltak burkolva. Valószínű, hogy a zsidók Egyiptomban ismerték meg a gyapjúszövést.
A szövés egyik legismertebb alapanyaga a len. A len őshazája valószínűleg Egyiptom. Úgy a hieroglifákból, mint a múmiákon talált szövetek górcsövi vizsgálataiból kitűnik, hogy a lenipart az egyiptomiak már Kr.e. 2300-ban űzték és később a tökély magas fokára emelték. Az összes ókori írók egyetértenek abban, hogy őket illeti az elsőség a len feldolgozásában.
Durvább lenből vitorlavásznat a köteleket finomabb lenből pedig különböző ruhaszöveteket készítettek.
Egyiptomból a lenipar és len termesztés Palesztinába, Babylonba, Főniciába és Gö9rögországba terjedt. Míg a régebbi időkbe n úgy az első, mint a felső ruhák gyapjúból készültek, a lenipar fejlődésével az első ruhákhoz inkább len szöveteket vettek.
A szövés másik igen fontos alapanyaga a pamut. A pamuttermesztés és a pamutipar őshazája valószínűleg India. Indiából a pamutipar először Elő-Ázsiába, majd Iránba, Arábiába és Egyiptomba terjedt. Az Ó-Testamentum több helyen tesz említést a pamutról a szanszkrit „karpasi „ név alatt.
Kelet felé csak nagyon lassan terjedhetett a pamutipar, mert Marco Polo velencei kereskedő, aki a XIII. sz.-ban Kína nagy részt beutazta, a pamutot csak Fokien tartományban látta.
Nem kell azonban azt hinnünk, hogy a pamut és a gyapjúipar az őskorban kizárólag Ázsia népeire szorítkozott. A pamutcserje vadon nő a trópusi vidékeken és így más népek is
rájöhettek a pamut feldolgozására. Afrika benszülöttjei, Borneo, Jáva, Sumatra sziget lakói bizonyára már régóta szőttek pamutszöveteket.
Az Európa északi részeiben lakó népek pedig bizonyára ismerték a gyapjúszövést, a kelták és a germánok már a római hódítások előtt jártasak voltak benne.
Láthatjuk ezekből, hogy a legrégibb korszakokban többé-kevésbé minden népnek volt textilipara.
Görögországban a juhtenyésztés és így a pásztorélet szintén elterjedt foglalkozás volt; a költők gyakran megénekelték a pásztorélet, és a fonás és a szövés művészetét. A görögök ruházata sokáig csak durva gyapjúból készült.
A pamutkelméket Indiából, a Perzsa-öböl és a Vörös-tenger felé és innen a földközi-tenger vidékére szállították, míg a drága selyemszöveteket Kínából Indián és Perzsián keresztül szárazföldi úton hozták Görögországba.
A fonó és szövőiparban – a legtöbb országban nők fontak és szőttek, mert a férfiak ezt a munkát nem tartották volna méltóságukkal összeegyeztethetőnek. Csak az egyiptomiaknál volt szokásban, hogy a férfiak is szőjenek.
A szövőszék alig ment át lényeges változáson az évszázadok alatt. Az egész haladás az volt, hogy a széknek olyan állványt adtak, melyben kényelmesen lehetett ülni és hogy a lánc lefejtéséről és a kész szövet felcsavarásáról gondoskodtak.
A XVIII. Század második fele a textilipar történetében korszakalkotónak nevezhető. Egész sora támadt a feltalálóknak, akik az eddigi fáradtságos kézi munkát gépmunkává fejlesztették és ezzel alapján vetették a modern gyáriparnak.

SZÖVETSZERKEZETTANI ALAPFOGALMAK

Szövet
„Lapszerű test”, amely két fonalrendszer kereszteződésével jön létre. Néhány szövet több fonalrendszerből áll.
Láncfonal
A szövetben hosszirányban (szövőkereten és szövőállványon függőlegesen) haladó fonalak.
Vetülékfonal
A szövetben keresztirányban (úgy is mondhatjuk, hogy vízszintesen) haladó fonalak.
Kötéspont
A lánc- és vetülékfonalak találkozása a szövetben.
Kötésrajz
A szövet „kifejezése” rajzban.
Színoldal
A szövetnek az az oldala, amelyik szebb, és jobban megfelel a használati célnak. (Némelyik szövetnél nehéz pontosan meghatározni, ha mindkét oldala szép és használható)
Fonákoldal
A színoldallal ellentétes oldal szakszerű megnevezése.
Négyzethálós („kockás”) papír
A kötésrajzot négyzethálós papírra kell készíteni.
Függőleges vonalköz
A négyzethálós papíron a láncfonalnak felel meg.
Vízszintes vonalköz
A négyzethálós papíron a vetülékfonalnak felel meg.
Négyzet
A kötésrajzpapíron a kötéspontnak felel meg.
Kitöltött négyzet = lánckötéspont
Ebben a kötéspontban – ha a színoldal felől nézzük a szövetet – a láncfonal van a vetülékfonal fölött.
Kitöltetlen négyzet = vetülék-kötéspont
Ebben a kötéspontban – ha a színoldal felől nézzük a szövetet – a vetülékfonal van a láncfonal fölött.
Mintaelem
A kötésrajz legkisebb ismétlődő része (nevezik rapportnak is).
Fonallebegés
A szövetnek az a helyzete, amikor a fonalak az ellentétes fonalrendszer két vagy több fonala fölött vagy alatt haladnak el. A négyzethálós papíron több kötéspont egymás mellett (vetüléklebegés) vagy egymás fölött (lánclebegés) fejezi ki a fonallebegéseket.
Láncfonal-lebegés
A láncfonal két vagy több vetülékfonal fölött, (színoldali lebegés, kitöltött függőleges sor) vagy alatt (fonákoldali lebegés, kitöltetlen függőeleges sor) halad.
Vetülékfonal-lebegés
A vetülékfonal két vagy több láncfonal fölött (színoldali lebegés, kitöltetlen vízszintes sor) vagy alatt (fonákoldali lebegés, kitöltött vízszintes sor) halad.
Kereszteződési hely vagy váltóhely
A szövetben az a hely, ahol valamelyik fonal változtatja a helyét, a színoldalról a fonákoldalra megy át, vagy onnan jön vissza. A kereszteződési helyet a négyzethálós papíron ott találjuk, ahol a kitöltött négyzet után üres, akik kitöltetlen következik.
A szövés szerkezetének műszaki rajza
Ahhoz, hogy egy szövetelképzelésünket ténylegesen kivitelezhessük, szükséges a műszaki feltételeket (módokat) meghatározni. Ezt egy műszaki rajzon kell rögzíteni, mely szintén négyzethálós papírra készül, mint a kötésrajz. Ez tulajdonképpen a szövősök „egyezményes jelrendszere”, mert ennek alapján mindegyikük el tud igazodni a szövőszéken vagy szövőgépen. Ezt nevezzük a szövés műszaki rajzának.
A szövés műszaki rajza tartalmazza a kötés mintaelemét, a mintaelem ismétlődéseit, a bordabefűzést, a nyüstbefűzést, a nyüstemelési ábrát (lábítás rendje), és a nyüstbefűzés és kártyaverés közötti „vetítősort”.
A láncfonalakat balról jobbra, a vetülékfonalakat pedig alulról fölfelé haladva sorszámozzuk. A nyüstkereteket a rajzon fölülről lefelé sorszámozzuk, a valósában pedig a szövőtől legtávolabbi nyüstkerettől kezdve.
A kötésrajz elhelyezkedését úgy kell elképzelni, mintha a szövőszék előtt állnánk (vagy ülnénk) és onnan néznénk végig a szövőszéket és a szövést.

FELVETÉS MEGTERVEZÉSE
Az egész munka és benne a felvetés megtervezése is a szőnyeg megtervezésével kezdődik. A következőkben mi csak a felvetésről beszélünk.
A tervezés adatai
A felvetés megtervezéséhez a következő adatok szükségesek:
- a szövendő darab méretei: szélessége és hossza
- a láncfonalak minősége: alapanyaga és finomsági száma
- a vetülékfonalak minősége: alapanyaga és finomsági száma.
Ezek segítségével meghatározható a lánc- és vetüléksűrűség, majd ennek alapján a szükséges szálszám.
Figyelembe kell vennünk azt, hogy milyen méretű, azaz szövésszélességű szövőszéken fogjuk megszőni a szőnyeget. Ehhez kell igazítanunk a szőni kívánt szőnyeg méreteit.
A lánc- és vetülékfonalak kiválasztása
Ezután kiválasztjuk a felhasználandó lánc- és vetülékfonalakat. Csak a lánc- és vetülékfonalak ismeretében határozhatjuk meg a szükséges sűrűséget. Az egyik legfontosabb alapszabály az, hogy a láncfonalnak erősnek és simának kell lennie, hogy kibírja a felvetés és szövés során fellépő terhelést.
A szőnyeg szerkezete akkor lesz jó, ha az erősen sodrott, többágú, pamut alapanyagú láncfonalak közeit a gyapjú vetülékfonal jól kitölti.
A szőnyeghez való láncfonalat nevezik „felvető”, vagy „kord” – szálnak. A vetülék mostanában gyakran nemcsak gyapjú lehet, hanem gyapjútípusú mesterséges szál vagy keverékfonal.
Ha a vetülék fonala a kiválasztott láncfonalhoz és a meghatározott láncsűrűséghez képest túl vastag vagy kemény, akkor kivillan a láncfonal szövés után.
Ha viszont túl vékony a vetülék, akkor több sort kell szőni a kívánt mérethez, és lazább, sérülékenyebb lesz a kész szőnyeg szerkezete.
Ezért a vetülékfonalnak szép és jó minőségű fonalat kell választani, hiszen a szőnyegen végül csak ez a fonal fog látszani.
A fonal sodrata ne legyen se túl laza, se túl szoros. A laza fonalból szőtt szőnyeg hamar szétesik, elkopik, a „kemény” fonallal szőtt szőnyeg pedig merev és egyenetlen lesz. Ezeket az ismereteket gyakorlás, szövés, újabb és újabb tárgyak elkészítése közben lehet a legjobban elsajátítani.
A felvetés hosszának meghatározása
A felvetés megkezdése előtt meg kell határoznunk a felvetés hosszát. A kereteknél erre nincs szükség, mert a szövendő méretet kellett a kerethez igazítani, a szövőszékeknél azonban tetszés szerinti hosszúságokat választhatunk.

Fonalbaba készítése (1. ábra)
A fonalat nyolcas alakban tekerjük, úgynevezett fonalbabát készítünk. A fonalbabára sok réteget szorosan rácsavarunk, erről kívülről tekeredik le a fonal. Amikor nem használjuk, érdemes egy hurokkal lezárni, hogy ne fejtődjön le. A fonalbaba fellazulhat, összegabalyodhat, ekkor a fonalbabát újra kell tekerni.
A szövőkeret részei (2. ábra)
A felvetés műveletei és eszközei:
1.) A felvetés megtervezése:
- a szálszám megállapítása, a láncsűrűség és a kívánt szélesség alapján.
2.) A láncfonalak előkészítése a felvetéshez:
- gombolyag, vagy fonalbaba készítése
3.) Láncfonalak feltekerése a szövőkeretre:
- „nyolcasban”
- „körben”
- „felvetőrúddal”
4.) Közben a szálkereszt elhelyezése

A felvetés
Függőleges szövőszékre négy segédmadzaggal (kordonett szállal), felrögzítjük a csébpálcát a merevítő és az alsó henger közé úgy, hogy a csébpálca vízszintesen álljon. A nyüstre felmérjük a közepét és jobbra és balra is 20 – 20 cm-t (a szőnyeg szélességétől függően) mérünk. Ez azért szükséges, hogy a szőnyeg mindig a keret közepén legyen, így a hengerek mozgatása könnyebb, illetve a munkadarab nem deformálódik szövés közben. A láncfonalat lekötjük a csébpálcára, és a gombócot az alsó hengeren átadva felhozzuk a felső hengeren keresztül. Az így előre ívelő felvető fonalat a nyüst rovátkájába igazítjuk, majd a csébpálcán ismét átfordítjuk. A következő fordulót felülről visszük úgy, hogy a felvetés szélén duplaszálat használunk. A felülről vitt felvető fonalat a nyüstbe igazítjuk, majd a felső hengeren át levisszük a fonalat az alsó hengerhez, ott a csébpálcán ismét átfordítjuk. Ez a műveletsort folytatjuk mindaddig, amíg el nem érjük a szükséges szélességet.
A rajz segítségünkre lehet a művelet megértésében és követésében. (3. számú ábra)
A jelöléshez érve a felvetőpálcához kötjük a szál végét. Mint az eddigieknél, természetesen itt is ügyelni kell a felvetés egyenletes feszességére.
Előszövés után kioldjuk a felvetőpálca rögzítését, s ha egyenletesen feszesek a szálak, akkor azt most is párhuzamos marad a keret rövidebb oldalával.

VETÜLÉKFONAL BEÜTÉSE
Ha átvetettük a vetüléket, következhet a beütés.
Nem mindegy, hogy az átvetett vetülék hogyan helyezkedik el a szádnyílásban. Feltétlenül ellenőriznünk kell, hogy azon a szélén, ahol fordult a szál, nem húztuk-e túlságosan meg. Ez abból látszik, ha picivel beljebb van, mint az előzőekben.
A vetüléknek a teljes szélességben lazán kell feküdnie a láncfonalak között, hogy beszövődéskor hullámosan a láncfonalak közé tudjon simulni. Ha egyenesen, sőt meghúzva fektetjük be a vetüléket, azzal a szövet vagy szőnyeg összehúzását, azaz keskenyedését érjük el.
Fekvő szövőszéken bordával ütjük be a vetüléket, akkor is, ha több színnel dolgozunk egy soron belül.
Szőnyegszövéskor a vetülékfonalat lágyan ívelve kell behelyezni, és a szövővillával történő leverést mindig a forduló felől indulva kell elkezdeni. Ez azt jelenti, hogy egyszer jobbról, másszor balról indulva verjük le a vetüléket. Könnyebb tartani a szélességet, ha akkor is szakaszosan rakjuk be és verjük le a vetülékfonalat, ha széltől szélig tartó színt szövünk.
Mindig figyelmesen, „ellenőrizve” nézzünk szövésünkre, hogy a hibákat minél hamarabb felfedezzük. Ha hibát találunk, mindenképpen ki kell bontanunk.
Láncfonal-szakadás javítása
Gyakran előfordul, hogy szövés közben elszakad egy-egy láncfonal. Kijavítása mellett próbáljuk megtalálni az okát is, és ellenőrizzük, hogy a többi láncfonal rendben van-e. A leggyakoribb láncfonal-szakadást előidéző okok:
- kibomló vagy elfoszló fonalcsomó
- a fonalat kidörzsöli a nyüstszem vagy a borda
- a fonal beakad valahol egy alkatrészbe, szögbe, vagy összesodródik egy meglazult láncfonallal, és így egyik vagy mindkettő elpattant.
Ha megtaláltuk a szakadás okát, javítsuk ki. A kiszakadt szál helyének megkeresésében a gondosan és pontosan elhelyezett cséppálcák segítenek.
Az elszakadt láncfonalhoz takács-csomóval kössünk hozzá egy ugyanolyan fonaldarabot a nyüstök mögött. Ezután a láncfonalat a nyüstben és a bordában fűzzük a helyére, és egy gombostűvel rögzítsük a szöveten, a többi láncfonalhoz hasonló feszességgel.
A takácscsomó kötésének menete: 4. ábra.

A SZÖVÉS ALAPANYAGAINAK RENDSZEREZÉSE
A szőnyegszövés elsajátításához elengedhetetlenül szükséges a textilipari szálasanyagok megismerése. Az alábbiakban a legfontosabb tudnivalók következnek.
A textilipari szálasanyagokat két fő csoportra bonthatjuk:
- természetes szálasanyagok
- mesterséges szálasanyagok.
A természetes szálasanyagok azok, amelyek a természetben úgy találhatók meg, mint különféle növények valamelyik része,v agy mint egyes állatok szőre vagy mirigyváladéka, esetleg, mint ásványok.
A mesterséges szálasanyagokat az ember különböző vegyi és fizikai eljárások felhasználásával gyártja.
Mind a természetes, mind a mesterséges szálasanyagok két csoportra oszthatók:
- a szerves szálasanyagok
- a szervetlen szálasanyagok.
A természetes, szerves szálasanyagok lehetnek:
- növényi eredetű szálasanyagok
- állati eredetű szálasanyagok.

TERMÉSZETES SZÁLASANYAGOK
Szerves
Szervetlen
Növényi
Állati
Ásványi
UMagszálakU:
- pamut
UHáncsrostok:
- len
- kender
- juta
ULevélrostok:
- manilakender
- szizál
- pálmarost
UGyümölcsrostokU:
- kókusz
USzőrök:
- gyapjú (birkaszőr)
- teveszőr
- kecskeszőr
- nyúlszőr
- láma
- alpaka
UMirigyváladékok:
- hernyóselyem
- vadselyem
- pókselyem
- azbeszt (már nem használjuk)
- fém
- üveg
A nagyszámú növényi eredetű szálasanyagot aszerint bonthatjuk újabb csoportokra, hogy a növény melyik részében találhatóak.
Így megkülönböztetünk:
- a növény magjáról nőtt szálakat,
- az egyes növények szárában, az úgynevezett háncsrétegben található, szálasanyagnak alkalmas rostokat, vagyis a háncsrostokat,
- és más növényeknél a levelek rostjaiból nyert szálasanyagokat.

MINTÁZÁS FOGAZÁSSAL
Kiegészíthetjük a csíkritmusokat fogazással, de önálló mintaként is megszőhetjük. A „fogazás”, más néven farkasfogas szövés technikájára utal „félsoros” elnevezése is.
Szövésekor széltől-szélig haladnak a vetülékfonalak, mint a csíkozásnál, de egy felületen belül kétféle színű fonal dolgozik.
Ha egy egész sort két félsorra bontunk, vagyis az első félsort például sötét, a második félsort pedig világos színnel szőjük, akkor függőleges sötét-világos csíkos szövött felületet kapunk.
Ha hosszan, nagy felületen szövünk ezzel a módszerrel, akkor függőleges csíkozást kapunk.
Fogazáshoz akár 4 sötét és 4 világos félsor is elegendő. Ha ezt önmagán szőjük, pld. sötét felületbe, akkor világos pötty-sort kapunk. Ha a fogazás előtt sötét csík volt, utána pedig világos felületet szövünk, akkor apró fogakkal bontott átmenetet kapunk a két szín között. Széki gyapjú szőtteseken ez gyakori motívum. Érdekes mintát ad, ha a pöttysort színeitől elütő színű sávokat szövünk előtte és utána is. (6. ábra)
A szőnyeg szélének szövése mindig nagy figyelmet és fegyelmet kíván, főleg folyamatos színváltás esetén.
Ha viszonylag nagy távolság lesz ugyanazon szín két megjelenése között, akkor egyszerűen befejezzük, illetve az új szálat elkezdjük. Ez úgy történik, hogy 4-5 láncfonalon keresztül „bekezdjük” a vetüléket, majd ezzel ellentétes szádnyílással folytatjuk ellenkező irányban a szövést. Szál „befejezésekor” ennek fordítottja történik.
Más a helyzet, ha hamarosan szükség lesz a most elhagyott színű szálra. Ilyenkor nem vágjuk el a fonalat, hanem otthagyjuk. Amikor újra szükség van rá, akkor csak simán folytatjuk a szövést vele. A vetülék ekkor a szőnyeg szélén, kívül fog megjelenni. Ügyeljünk arra, hogy egészen simuljon a szőnyeg széléhez. Ha lazán, hurkosan hagyjuk, csúnya lesz és beleakadhat bármi a szövés vagy a használat során, így meghúzódhat vagy elszakadhat. Ezt elkerülhetjük, ha a nem dolgozó szálat a szélső láncfonal mellé simulva beszőjük az éppen munkában lévő vetülékkel. Így nem fog zavaróan lógni, és még a szőnyeg szélét is erősíti.
Ha a fogazás során két fonalbabával dolgozunk egyszerre, különösen figyelnünk kell a szőnyeg szélére. Ekkor a két szín a széleken egymást áthurkolva cserél helyet. (7. ábra)
Használhatunk ún. „lebegő” szálas szélmegoldást is. Hol az egyik, hol a másik színű vetülék a színoldalon 2 láncfonal felett, a fonákoldalon pedig 2 szál alatt halad a két szélen váltakozva. Ha a láncfonalakat a szélén sűrítjük, nem lesz zavaró ez a kis léptékváltás.

A SZŐNYEGSZÖVÉS BEFEJEZŐ MŰVELETEI, ADJUSZTÁLÁS
A szőnyeg végét úgy kell befejeznünk, ahogyan elkezdtük. Ez biztosítja, hogy a munkadarab két vég azonos legyen.
Amennyiben lehurkolással (szumáksorral) kezdtük, akkor ezt az utolsó vetülék beszövése után is meg kell tennünk, hogy a majd megkötendő rojt szépen illeszkedjen a szőnyegszélhez és a vetülékfonalak addig se csússzanak le, amíg a rojtkötés elkészül.
Ha a szőnyeget nem rojtkötéssel fejezzük be, akkor úgy kell a szumáksort elhelyezni, hogy után még annyi sima szövést készítsünk, amennyi a behajtáshoz, vagy a „korchoz” szükséges. Falvédő esetében a korc nagyságát a felfüggesztéshez szükséges farúd vagy faléc méreteihez kell igazítanunk.
Ezután a szőnyeget levágjuk a keretről vagy a szövőszékről. A szövőkereten alul és felül – a lehető legtávolabb a szőnyeg széleitől – elvágjuk a láncfonalakat és azonnal megkötjük a rojtokat a szőnyeg befejező végén. Ezután az elején kibontjuk az előszövés szálait, egészen addig, míg csak a hurkolósor marad. Majd megkötjük a rojt csomóit, mindig két-két láncfonalra. Fontos, hogy minden csomó szorosan a szőnyeg széléhez kerüljön.
A szálak levágása a felvetés módjától is függ. Ha felvetőrúd közbeiktatásával körbe-körbe vetettünk fel, akkor a szövés teljes befejezése után ezt a felvető rudat kihúzzuk a láncfonalak közül a rojtkötés menete változatlan.
Akár fekvő, akár álló szövőszéken dolgoztunk, gondosan és figyelmesen kell levágnunk a kész szőnyeget. Először lazítsuk meg a láncfonalakat. Fekvő szövőszéken ez a lánc- és szövethenger kilincskerekének segítségével történik, álló szövőszéken pedig a prés felengedésével.
Ezután következik a vetülék bekezdések kezdő és befejező szálvégeinek elvarrása, gondos eldolgozása. Fontos feladat, mert ezzel a szőnyeget szinte megerősítjük, hiszen a szálvégek nem fognak kibújni és kibomlani. De fontos azért is, mert a szőnyegeket mindkét oldalukon használni fogjuk. Segédeszközeink ehhez a művelethez egy ún. merkelőtű, amely tompa végű és nagy lyukú, valamint egy laposfogó és egy olló. A kilógó fonalvégeket úgy varrjuk el, hogy a merkelőtűt a szál tövénél a láncfonallal párhuzamosan a szálak közé toljuk 3-4 cm hosszan. Belefűzzük a szálvéget, és a laposfogóval áthúzzuk, majd úgy vágjuk le, hogy ne látszódjon ki.
Pár napig érdemes kiterítve „pihentetni” a szőnyeget, különösen a nagyobb méretűeket, mivel a szövés miatt a láncfonalakat meg kellett feszíteni. A pihentetés alatt visszanyerik természetes alakjukat és rugalmasságukat a fonalak, és a két fonalrendszer összerendeződik. Ez némi méretváltozással jár, erre azonban szőnyegünk méretének és mintájának tervezésekor számítottunk.
Ezután a nedves ruhán keresztül megfelelő hőmérsékletű vasalóval át kell gőzölni a szőnyeget. Ettől fogása lágyabb lesz, a fonalak még jobban összesimulnak, a minták közötti rések szinte kitöltődnek és eltűnnek a kisebb szövési egyenlőtelenségek is.
Ha a keleténél jobban összehúztuk a szőnyeg oldalait, kijavíthatjuk úgy, hogy deszkára szögezzük a kívánt méretre igazítva, és erősen kigőzöljük. Szüksége esetén ezt két lépésben is megtehetjük, de túl nagy méret- és formaváltozást nem lehet elérni. Ezért szövés közben figyeljünk arra, nehogy összehúzzuk a szőnyeget.
Ameddig nem használjuk, csavarjuk fel a szőnyeget, esetleg sima papírt vagy fehér pamutszövetet tekerve a rétegek közé.
AZ OKTATÁS SORÁN SZÜKSÉGE SZAKMAI SZAKVAK, MELYEKET ISMERNIÜK KELL A HALLGATÓKNAK:
UA készítendő mintakendő motívumai:
Csíkritmusok
- páros
- páratlan
- egyenletes
- növekvő
- csökkenő
Görög szumák („bogyós” motívum)
Svéd szumák
Egyoldalas nyitott fogazás
Zárt fogazás
Kétoldalas nyitott fogazás
Rozmaring (ötnél több fonallebegés nem lehet!)
Mákos rozmaring
Gyöngysor (a szádnyílásba dupla vetülékfonalat teszünk úgy, hogy a két szélső szálon megfordulunk és ugyan abba a szádnyílásba visszahozzuk középre a fonalakat úgy, hogy középen két-három szálon keresztezzék egymást)

Forrás: http://equal.nfu.hu/

[/size]
 
Fórum » A MI VILÁGUNK » MŰVÉSZET » INTERJÚ EGY KECSKEMÉTI SZÖVŐ MŰVÉSSZEL
Oldal 1 / 11
Keresés:


Copyright MyCorp © 2017