Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, szembe mersz-e nézni vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért,
Álmaidért, azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, összezsugorodtál és bezárkóztál-e a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, tudsz-e vadul táncolni anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket; legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy saját lelkedet megcsalnád.
Azt akarom tudni, hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik,
és vajon tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a Hold felé kiáltani: IGEN!

Nem érdekel, hol élsz, mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy beállsz-e velem a tűz közepébe meghátrálás nélkül.
Nem érdekel hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.